Kisfaludy Sándor, kisfaludi

A Győri Életrajzi Lexikon wikiből

Sümeg, 1772. szeptember 27. – Sümeg, 1844. október 28: költő, író.

Szülők: K. Mihály, Sándorfy Anna. Kisfaludy Károly bátyja. Felesége: Szegedy Róza.

A Győri Katolikus Főgimnáziumot 1783 –88 között végezte el. Már ekkor írt verseket, és zenét tanult. 1788–1791-ig a pozsonyi Királyi Jogakadémia hallgatója. Téten, atyja mellett joggyakornok. 1792-ben katonának állt, később az udvari testőrség tagja (1793–1796). 1796-ban eltávolították a testőrségtől, Milánóba küldték a franciák ellen hadakozni, itt fogságba esett. 1799-ben leszerelt. 1801-ben jelent meg névtelenül a Himfy szerelmei első részeként a Kesergő szerelem című dalgyűjtemény. 1807-ben jelent meg a Himfy szerelmei második része, a Boldog szerelem című versciklus. József nádor felkérésére megírta a nemesi felkelés történetét, de szemlélete miatt e munkája életében nem jelenhetett meg. A nyelvújítási harcban Kazinczyval szemben a dunántúli (győri, téti, pannonhalmi) írókhoz csatlakozott. 1820-ban Marczibányi-díjban részesült, később az MTA és a Kisfaludy Társaság tagjai közé választották. Pártolta a magyar színjátszást, jelentős szerepe volt abban, hogy 1831-ben megnyílhatott Balatonfüreden a színház. – A Kisfaludy u. 24. sz. ház homlokzatán emléktáblát állítottak tiszteletére 1926-ban.

(T. L.)

Művei

  • GULYÁS, Magyarország bibliográfiája 1712–1860, MNBK, PETRIK, SZINNYEI.

Felhasznált irodalom

MIL – Lipták Gábor: A két Kisfaludy. Veszprém, 1969. – Z. Szabó László: A Kisfaludyak és kortársaik Győr és Tét vonzáskörzetében. Győr, 1994. – EEGYK p. 177–178.

Szakirodalmi rövidítések