Kis János

A Győri Életrajzi Lexikon wikiből

Szentandrás, 1770. szeptember 22. – Sopron, 1846. február 19.: evangélikus szuperintendens, költő, író.

Szülők: K. Sándor, Pálfi Judit. Felesége: Pelikán Erzsébet.

Téten, majd Vadosfán tanult. 1782 novemberében került a soproni Ágostai Hitvallású Evangélikus Theológiai Akadémiára. Göttingában (1791), majd Jénában tanult teológiát. Kazinczyval való levelezése Jénában kezdődött. 1793-tól a győri evangélikus iskola professzora. 1796-tól, lelkésszé avatása után nagybaráti, 1799-től kővágóörsi, 1802-től nemesdömölki lelkész. Berzsenyi Dánielt ő mutatta be Kazinczy Ferencnek. 1808-tól soproni lelkész. 1810-ben a győri evangélikus gyülekezet meghívta lelkészének, de nem vállalta. 1812-ben szuperintendenssé választották. 1822-ben magyar nemességet nyert. Ezt követően a vármegye táblabírája. 1830-tól az MTA rendes tagja. 1833-ban vezetésével a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület megkötötte a Dunántúli Református Egyházkerülettel az ún. nagygeresdi egyességet, amely a két egyház egymás iránti türelmének és együttműködésének bizonyítéka volt. 1840-ben királyi tanácsos, 1842-től a Kisfaludy Társaság tagja. A Petőfi tér 1. sz. alatt emléktáblát állítottak tiszteletére.

(T. O.)

Műveit ismerteti

  • MÉL, SZINNYEI, UMIL.

Felhasznált irodalom

Kis János superintendens emlékezései életéből. Sopron, 1845–46. – MPETL p. 314–315. – Magassy Sándor: Onomasticon... (kézirat).

Szakirodalmi rövidítések