Kőnig Gyula, dr.

A Győri Életrajzi Lexikon wikiből

Győr, 1849. december 16. – Bp., 1913. április 8.: matematikus.

Gyermekei: György, Dénes.

1867-ben érettségizett a Pannonhalmi Szent Benedek-rend Győri Főgimnáziumában. Bécsben, orvostanhallgatóként kezdett matematikával foglalkozni. 1870-ben az elliptikus modulfüggvények elméletét tárgyaló disszertációjával egyetemi doktori címet szerzett, majd Berlinben tanult. Hazatérése után 1873ban műegyetemi h. tanár, 1874-től 1905-ig a III. sz. matematikai tanszék rendes tanára. 1886-tól 1890-ig a mérnöki és építészeti szakosztályon dékán, 1891-től 1894-ig a Magyar Kir. József Műegyetem rektora. 1876-ban többedmagával megindította a Műegyetemi Lapok című folyóiratot. 1883-tól az MTA levelező, 1889-től rendes tagja. Kétszer elnyerte az Akadémia nagyjutalmát. 1891-ben Eötvös Loránddal létrehozta a Matematikai és Fizikai Társulatot. 1905-ben udvari tanácsos címet kapott. 1909-ben tagja lett az Akadémia igazgatóságának. A Bolyai-díj egyik elindítója, a nemzetközi hírű matematikaiskola megalapozója. Középiskolai matematikaversenyt neveztek el róla.

(T. L.)

Műveit ismerteti

  • GULYÁS, MÉL, MNBK, MK 1886–1900, PETRIK, SZINNYEI.

Felhasznált irodalom

GYH 1904. jún. 1. p. 2. – MTA Értesítő 1913. 24. köt. p. 362–364. – Rados Gusztáv: Kőnig Gyula emlékezete. Bp., 1915. p. 30.

Szakirodalmi rövidítések