Jordán János, kolozsvári dr.

A Győri Életrajzi Lexikon wikiből

Arad, 1890. július 17. – Bp., 1957. május 20.: jogász, gyáros.

Szülők: J. Ferenc, Dávidházy Paula.Felesége:Magda Emília, gyermekeik: Margit, Sándor, János és László.

1907-ben a budapesti Felső Kereskedelmi Iskolában végzett, majd a Katolikus Főgimnáziumban érettségizett. A Királyi Magyar Tudományegyetemen tanult, majd felsőkereskedelmi tanár képesítést szerzett. 1908-ban az Állami Árverési Csarnok és Királyi Zálogházak Központi Igazgatóságán helyezkedett el, a Magyar Leszámítoló Bank budapesti központjában dolgozott. A bank 1921-ben a malomsoki asztalosárugyárba helyezte át. 1922 júniusában a Győri Faipari és Faértékesítő Rt. igazgatója. Az üzemet 1931 januárjában a város és a Cardo Rt. vásárolta meg. Ekkor a Cardo Rt. helyettes ügyvezető igazgatója lett. Könyvszakértői képzettségének köszönhetően 1931-től revizori és 1934-től választottbírói feladatokat is ellátott. A 30-as években a szegedi Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetemen jogi végzettséget szerzett. 1939-ben megvásárolta a város és a Schaffer család részvényeit, így a Cardo Rt. a Jordán család tulajdonába került. Városi képviselő, tagja a Győri Lloyd Testületnek, a Magántisztviselők Egyesületének elnöke, a GYOSZ győri szervezetének elnökeként tagja volt a GYOSZ országos igazgatóságának, 1932-ben pedig a Népegészségügyi és Munkásvédelmi Szövetség győri szervezete ügyvezető igazgatójává választották. 1926 és 1946 márciusa között a gyárvárosi római katolikus egyházközség elnöke volt. Szervezőmunkával és adományokkal segítette a gyárvárosi templom építését és a Szent István Egészségház létrehozását. Alelnöke, majd 1942 és 1946 között elnöke volt a római katolikus Városi Autonómiának és egy ideig a Katolikus Körnek. Apor Vilmos püspöksége idején ellátta a Foederatio Emericana győri corporatiójának priori tisztét is. Az 1944. április 13-ai amerikai légitámadás szinte teljesen elpusztította a gyárat. Ekkor rövid időre Magyargencsre, 1946-ban Budapestre költözött. Bűnvádi eljárást indítottak ellene, a Népbíróságok Országos Tanácsa azonban felmentette a vádak alól. 1948-ban a Cardo állami tulajdonba került. 1951 júniusától 1953 szeptemberéig kitelepítésben élt Jászalsószentgyörgyön. Budapestre visszatérve haláláig a Bútorértékesítő Vállalatnál dolgozott. – Nevét a gyárvárosi templom falán elhelyezett emléktábla őrzi.

(B.E.)

Művei

  • Az asztalosok egészségügye. Bp., 1932.
  • Szövetségünk helyi szerveinek alakulásáról.Győr,1932.

Felhasznált irodalom

FEJEK p. 170/c. – KMKAI. p. 454. – GYM 1946. máj. 21. p. 3., jún. 25. p. 3., nov. 23., 1948. jan. 22. p. 3. – Honvári János: Adatok a Cardo Bútorgyár kapitalizmuskori történetéhez (1916–1944).Győr, 1981. (kézirat). – Éder Edit: A győr-gyárvárosi Jézus Szentséges Szíve templom és az egyházközség története. Győr, 1996. (szakdolgozat). – UE1996. jan. 14. – EEGYK p. 151., 202.– CSK – IT 491/928

Szakirodalmi rövidítések