Jedlik Ányos István, dr.

A Győri Életrajzi Lexikon wikiből

Szimő, 1800. január 11. – Győr, 1895. december 13.: bencés szerzetes.

Szülők: J. Ferenc, Szabó Rozália.

1810-ig Szimőn, majd a nagyszombati bencés gimnáziumban, az 1813–14-es tanévben a pozsonyi bencés gimnáziumban tanult. 1817. október 25-én a Szent Benedek-rend tagja lett, ekkor kapta az Ányos nevet. Egy évig novícius volt Pannonhalmán, utána Győrben a rend házi líceumában folytatta tanulmányait. 1822-ben avatták bölcsészdoktorrá. Egy évig a Pannonhalmi Szent Benedek-rend Győri Főgimnáziumában tanított, 1823-tól két évig Pannonhalmán folytatta teológiai tanulmányait. 1825. szeptember 3-án áldozópappá szentelték. Az 1825–26-os tanévtől Győrben oktatta a rend növendékeit fizikára, általános természetrajzra és mezőgazdaságtanra. Győrben készítette – Heller Ágosthoz írt levele szerint – 1827-ben vagy 1828-ban a világ első elektromágneses motorját. Egy bécsi folyóiratban 1830-ban ismertette a mesterséges ásványvíz készítésének módját. 1841-ben több évig működő szódavízüzemet létesített. 1831-ben a Pozsonyi Királyi Akadémia fizika, általános természetrajz, mezőgazdasági tanszékére nevezték ki tanárnak. Kilenc évig tanított Pozsonyban.Új indukciós gépet tervezett, amely öt példányban készült el, s egyik darabja Győrbe került. 1840-ben a pesti Királyi Magyar Tudományegyetem Fizikamechanika Tanszékére került. 1846-tól 1849-ig az egyetem dékánja volt. 1848-ban nemzetőrnek állt. 1855-ben elektromos telepeivel a párizsi világkiállításon bronzérmet nyert. 1856-ban megfogalmazza a „dinamóelvet.” 1859-ben elkészítette dinamóját, melyet 1861-ben vett leltárba. Találmányát nem publikálta, ezért Siemenset tartják a dinamó feltalálójának. 1858-ban az MTA rendes tagjává választották, 1863. november 1-jén a Királyi Magyar Tudományegyetem rektora. 1873-ban a bécsi világkiállításon mutatta be „csöves villamosszedőkből alkotott villamfeszítőjét”. A készülékkel haladási érmet nyert. 1878 októberében nyugállományba helyezték, visszatért Győrbe. 1879-ben a császári Vaskoronarend harmadosztályú lovagja lett. – A belvárosi temetőben temették el. A búcsúbeszédet Eötvös Loránd, az MTA elnöke mondta. 1940-ben exhumálták, és a győri új köztemetőben díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra.

(Sz. J.)

Művei

Műveit ismerteti: Ferenczy Viktor: Jedlik Ányos István élete és alkotásai. Győr, 2000. p. 653–658.

Felhasznált irodalom

GYK 1878. okt. 27. p. 3. – Eötvös Loránd: Jedlik Ányos emlékezete 1800–1895. Bp., 1897. – MVV p. 178–181. – RNL – Technikai lexikon – Verebély László: Jedlik Ányos két úttörő találmánya. Bp., 1930. – Ferenczy Viktor: Jedlik Ányos élete és alkotásai 1800–1895 1–4. köt. Győr, 1936–1939. – Horváth Árpád: A dinamó regénye. Bp., 1944. – Természettudományi lexikon.Bp., 1964–1976. – MÉL – EÉSZB p. 253–257.

Szakirodalmi rövidítések