Horváth Ede

A Győri Életrajzi Lexikon wikiből

Szombathely, 1924. szeptember 18. – Győr, 1998. szeptember 24.: gyárigazgató.

Szülők: H. Ede, Führinger Borbála. Felesége: Patonay Valéria. Gyermekei: Ede, Borbála.

Születéskori lakhelye: Szombathely, Körmend u. 20. Iparoscsaládban született, atyja autószerelőmester volt. 1935-ben költöztek Győrbe. A Magyar Waggon-és Gépgyár Rt.-be került inasnak, ahol egy éven belül vasesztergályos segédlevelet kapott. Neve először sztahanovistaként vált országosan ismertté. 1949-ben az autógyár műszaki vezetője, majd 1951-ben a Szerszámgépgyár igazgatója. 1962-ben a Wilhelm Pieck Vagon-és Gépgyár vezérigazgatója, e beosztást 1989. december 18-ai nyugdíjazásáig töltötte be. Kinevezése után radikális szerkezetátalakítást hajtott végre, szigorú minőségi követelményrendszert vezetett be. Megvásárolta a MAN-Diesel motorok licencét, megkezdte a MAN-motorok, a 2 sebességes futóművek, a Rába-kamionok gyártását, fejlesztette a közúti és vasúti járműgyártást, hogy csak a legfontosabbakat említsük. E termékeket nagy mennyiségben, magas minőségi színvonalon szállították a világpiacra. A gyár teljesítőképessége, műszaki színvonala a 80-as évek közepére világszerte elismerést váltott ki. A vagongyár fénykorában 20 000 embert irányított. 1984 és 1987 között a KGST gépipari szekciójának irányítója. Tizenkilenc éven keresztül az MSZMP KB tagja. A vagongyár eredményeiből Győr városa is részesült, számos kulturális, egészségügyi, kommunális és sportlétesítmény megépülése köszönhető a gyár támogatásának. 1950-ben Kossuth-díjat, 1980-ban Állami Díjat kapott. Győr városa 1986. január 15-én díszpolgárává választotta. Utolsó lakhely: Győr-Ménfőcsanak, Győzelem u. 45.

(K. F.)

Művei

Én volnék a vörös báró? Bp. 1990.

Felhasznált irodalom

Horváth Ede: Én volnék a vörös báró ? Bp., 1990. – K 2003. június 5. – DISZ – CSK

Szakirodalmi rövidítések