Galgóczi Erzsébet

A Győri Életrajzi Lexikon wikiből

Ménfő, 1930. augusztus 27. – Győr, 1989. május 20.: író.

Szülők: G. József, Kelemen Katalin.

Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd a Nádorvárosi Polgári Leányiskolában tanult 1941 –1945 között; 1949-ben a Győri Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézetben végzett. Szülei tiltása miatt nem a Színház-és Filmművészeti Főiskolán, hanem az ELTE-n tanult tovább, ám azt hat hét után abbahagyta. 1949. december 1-jétől a győri Magyar Vagon-és Gépgyárban dolgozott vasesztergályosként. 1950-ben a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége Felszabadulás című pályázatán Életünk a legboldogabb nékünk című elbeszéléséért első díjat kapott. 1950–1955 között a Színház-és Filmművészeti Főiskola hallgatója filmíró, másodév után dramaturgia szakon. A főiskola DISZ-titkára volt. 1951-től tagja a Magyar Írók Szövetségének és a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának. Első elbeszéléskötete 1953-ban jelent meg. A főiskola után két évig a Művelt Nép című lapnál újságíró. Az ötvenes évek végén kevés megbízást kapott, a Budapest Filmstúdió dramaturgja; 1959-től szabadfoglalkozású író. 1962-ben, 1969-ben és 1976-ban József Attila-díjat kapott. 1970-ben játszották A főügyész felesége című darabját Kecskeméten. A hetvenes években már sikeres író, többször járt külföldön, előadásokat tartott. Emlékezetes győri színházi bemutatója a Kinek a törvénye? című darab 1977. február 18-án. 1978-ban Kossuth-díjban részesült. 1980–1985-ig Győr-Sopron megye 1. számú választókerületének országgyűlési képviselője. Pályája csúcsát a Vidravas című dokumentumregénye jelentette, amely 1984-ben jelent meg. 1987. január 31-én a Magyar Írók Szakszervezete elnökké választotta, tisztségéről azonban szeptemberben lemondott.Írásait 30 nyelvre fordították, számos művéből készült film, tévéjáték, rádiójáték. Témáját gyakorta szülőföldje és a megye életéből merítette. – Győr-Ménfőcsanakon temették el. A Bezerédj-kastélyban tiszteletére emlékszobát rendeztek be, és a Győri Városi Könyvtárat nevezték el róla.

(S. V.)

Művei

Műveit ismerteti: Galgóczi Erzsébet. 1930–1989.Bibliográfia. Győr, Ménfőcsanaki Petőfi ÁMK, 2001.

Felhasznált irodalom

Szilágyi János: Galgóczi Erzsébet = Tiszatáj 1977. 10. p. 45–49. – Galsai Pongrác: Galgóczi Erzsébet = Galsai Pongrác: 12+1 fő. Bp., 1978. p. 55– 69. – Kovács Sándor Iván: Galgóczi Erzsébet pályaképe = Kovács Sándor Iván: Jelenlévő múlt. Bp., 1978. – Széles Klára: Galgóczi Erzsébetről = Kortárs 1978/4. p. 635–643. – Alföldi Jenő: A regényíró embersége = Mozgó Világ 1985/3. p. 124–128. – Pomogáts Béla: A valóság írója: Vázlat Galgóczi Erzsébetről = Műhely 1987/6. p. 32– 35. – Bata Imre: Galgóczi Erzsébet halálára = Élet és Irodalom 1989. május 26. p. 7. – Csák Gyula: Galgóczi Erzsébet halálára = Kortárs 1989. 10. p. 149–151. – Domokos Mátyás: Galgóczi-riadó = Jelenkor 1989/6. p. 537–544. – Juhász Béla: Galgóczi Erzsébet = Alföld 1989/7. p. 93– 95. – Tamás István: Galgóczi Erzsébet 1930– 1989 = Kritika 1989/7. p. 48. – Galgóczi Erzsébet emlékkönyv. Bp., 1993. – Műhely: Galgóczi Erzsébet a Vidravas regénye: Levelek, dokumentumok. 1996. különszám. – Elvállaltam a sorsomat: Emlékkönyv az írónő halálának 10. évfordulójára. Szerk. Galgóczi Károlyné. Győr-Ménfőcsanak, 1999. 54 p. – SZA Ménfőcsanak 55/1930.

Szakirodalmi rövidítések