Draskovich György, trakostyáni, gr.

A Győri Életrajzi Lexikon wikiből

Bilina vára, Horvátország, 1515. február 5. Bécs, 1587. január 31.: bíboros.

Szülők: D. Bertalan és Uttissinovich Anna, Fráter György bíboros nővére.

1527 után nagybátyja költségén Krakkóban, Bécsben, Bolognában, Páduában, Rómában tanult, ahol 1539-ben szentelték pappá. Nagyváradi kanonok, aradi, majd jászói, illetve pozsonyi prépost. 1557-ben apostoli protonotáriusi és királyi tanácsosi címet kapott. 1557–1560 között alkancellár. I. Ferdinánd király titkára, gyóntatója és bizalmasa volt. 1561-ben a tridenti zsinaton sikeresen képviselte a királyt. 1558 novemberében kapta meg a pécsi püspökséget, majd 1563-ban zágrábi püspök, négy évvel később horvát és dalmát bán. 1551-ben megjelent vitairata az első magyar mű Kálvin János ellen. 1573 júniusában kapta meg a kalocsai érsekséget egyházi és politikai érdemei elismeréseként. 1578 és 1587 között kalocsai érsekként főkancellár, 1585. november 24-étől haláláig királyi helytartó. A győri püspökséget 1578. április 25-én vette át, a következő évben egyházmegyei zsinatot hirdetett, amit Szombathelyen tartottak meg. Ő az első, aki a tridenti zsinat határozatait Magyarországon igyekezett végrehajtatni. 1578. április 26-ától haláláig Győr vármegye főispánja. 1585. december 18-án Sixtus pápa II. Rudolf ajánlatára bíborossá nevezte ki. Lehetőséget teremtett a jezsuiták magyarországi letelepedésére, megszerezte számukra a turóci prépostságot. A győri székesegyházban temették el. A székesegyházban három, monogramjával díszített ezüst olajtartó edény maradt fenn az általa készíttetett ötvöstárgyak közül (1584), amelyek a Győr Egyházmegyei Kincstár állandó kiállításán láthatók.

(S. V.)

Művei

  • Műveit ismerteti: SZINNYEI, ERMK, UMIL, MKL.

Felhasznált irodalom

SZINNYEI – Jenei Ferenc: Régi győri írók: Draskovich György bíboros = GYSZ 1941/2. p. 87–89.– MÉL – SDJ p. 45–47. – MKL – MNL

Szakirodalmi rövidítések