Bezerédj (Bezerédy, Bezerédi) család, (12-19.század)

A Győri Életrajzi Lexikon wikiből

A Veszprém és Zala megyében birtokos Lőrinte nemzetségből eredezteti magát, melynek múltja a 12. századig vezethető vissza. 1327. május 1-jén, Károly Róbert király Visegrádon kiállított oklevelében B. Péter királyi emberként (homo regius) említik. 1343-ban, I. (Nagy) Lajos király uralkodása alatt B. (de Bezered) László fiai, Pál és Jakab királyi parancsra vagyonosztást tettek. Az utóbbi fiú 1355 körül feleségül vette a Nádasd nemzetség oszkai ágából származó II. Beke Ilona nevű leányát. Már a 14. századi források kiterjedt családról tanúskodnak. Az 1400 táján élt B. I. György fiai, B. I. János és I. Zsigmond részt vettek Zsigmond király husziták elleni harcaiban, s vitézségükért 1430-ban Nürnbergben kiállított címeradományt nyertek. A család folyamatosságát a címernyerők közül I. Zsigmond ága biztosította. Négy fia: János, Balázs, György, László sorsából II. György ága lett a családtörténet kora újkori meghatározója. Az ő Zsigmond fia (II.) szerezte a kapornaki konvent 1483. évi kiadványa szerint zálogjogon Dötk falut, s három fia, I. Ferenc, I. Mihály, III. György időszaka alatt a család rövid időre az utóbbi fivér leszármazottainak 17. századi fiúági kihalásáig – két ágra szakadt. A három fivér közül I. Mihály és III. György Mohácsnál esett el, I. Ferenc 1527-ben Szapolyai János híveként a Cerni Jovannal vívott harcban Szeged környékén halt meg. A kiterjedt família Győr megyét érintő kapcsolódását I. Mihályhoz lehet visszavezetni. Nádasdy Krisztinával kötött házasságából született Gergely fia, akinek chernelházi Chernel Borbálával kötött frigyéből származott B. II. László, aki 1610-ben Nádasdy familiárisként a kapui vár várnagyi tisztét töltötte be. Hitvese Győr vármegye Mohács előtti birtokos családjából származó mérgesi és téti Poky Katalin volt. Az ő fiuk volt B. IV. György, 1656-ban Sopron vármegye alispánja, 1659-ben országgyűlési követe. Görbey István Veszprém vármegye alispánjának Katalin nevű leányát vette feleségül, akitől három fia született; I. István, III. Zsigmond, II. Mihály. Közülük a Grazban is tanult Homonnai-Drugeth, majd Nádasdy szolgálatába állt III. Zsigmond (1638–1661) a vámoscsaládi, a Bessenyei Katalint nőül vevő II. Mihály a szerdahelyi ág törzsatyja lett. Az utóbbi ág adta a Győr vármegye birtokos társadalmában, a megyei politizáló elitben meghatározó Bezerédjeket. II. Mihály unokája a XVIII. század végi Győr vármegye alispáni hivatalát, országgyűlési követséget is elnyert B. III. Mihály, aki 1786-ban a személynöki hivatalt is viselte. Gindly Zsófiával kötött házasságából négy fiú született; B. III. Ferenc (akinek Zsófia leánya gr. Zichy János felesége lett), az utódok nélkül elhalt IV. Mihály, I. Ignác és a Felsőbüki Nagy Erzsébettel házasságot kötött III. István, a híres reformpolitikus, Tolna vármegye országgyűlési követének, B. IV. Istvánnak apja. B. I. Ignác, aki a családtörténeti irodalom szerint 1791-ben a Hétszemélyes tábla egyik bírájaként a Királyi Kúria nagybíráinak egyike, 1815-ben királyi tanácsosi címet, 1821-ben a Szent István-rend kiskeresztjét kapta. A család az ő időszaka alatt, 1812-ben szerezte meg inscriptiós jogon Győr megyei birtokainak 19. századi törzsterületét, Ménfőt. Az ő fia volt B. II. Ignác, akinek hivatali pályája szervesen kapcsolódott Győr vármegye XIX. század első felének történetéhez. 1816– 1823 között a sokoróaljai járás főszolgabírája, 1823–1828 során Győr vármegye másod, majd 1828–1842 között első alispáni hivatalát töltötte be. Udvari tanácsosi címben, nagy elismerés közepette maga mondott le közpályája folytatásáról. A szerdahelyi ifjabbik ágból származó B. Annával – B. Farkas és gyulai Gaál Terézia leánya, III. Mihály testvérének, Jóbnak, aki az ifjabb szerdahelyi ágat alapította, és Bittó Erzsébetnek az unokája – kötött házasságából három fiú és három leánygyermek született: Kálmán, Mária, II. Lajos, Antónia, Krisztina, II. Sándor. Nemcsak az ő születésük, felnövekedésük, hanem olykor utódaiké is Győr megyéhez, Ménfőhöz kötődik. B. II. Ignác kiterjedt családjából az 1878-ban elhunyt Kálmán folytatta az apai pályát; 1845-től alszolgabíróként ismerkedett a törvényhatósági élettel. A genealógiai ismeretek mellett a máig élő, nagy múltú és joggal híres történeti família múltjának társadalomtörténeti feldolgozása még nem történt meg.

(M. E.)

Felhasznált irodalom

Nagy Iván: Magyarország családi címerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest, 1858. 2. köt. p. 92–98. – Palatinus József: Vasvármegyei nemes családok története Szombathely, 1911. 1. köt. p. 109–120. – Dominkovits Péter: Hivatalviselő nemesek, hivatali pályák Győr vármegye tisztikarában 1816–1848 = Levéltári Szemle 1991/1. p. 3–18.

Szakirodalmi rövidítések