Bangha Ernő

A Győri Életrajzi Lexikon wikiből

Bácsa, 1904. október 25. – Budakeszi, 1986. augusztus 25.: vezérőrnagy.

Szülők: B. Ernő, Dezsőffi Jolán.

1922-ben érettségizett a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban. 1924-ben felvették a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémiára. 1928-tól főhadnagy különböző gyalogezredeknél. 1938. június 1-jétől a Magyar Királyi Testőrség beosztott tisztje. 1942. október 1. és 1943 januárja között a doni frontra vezényelték, a 2. magyar hadsereg kötelékében a 32/I. gyalogzászlóalj parancsnoka. 1943. augusztus 1-jétől testőr őrnagy, 1944. január 1-jétől a testőrség parancsnoka mellett törzstiszt. Védőkörlet-parancsnokként részt vett 1944. október 15–16-án a budai vár védelmében. A nyilaskeresztes uralom alatt bujkálnia kellett. A katonai ellenállásban való részvétele miatt 1945. április 1-jén alezredessé, november 14-én ezredessé léptették elő. 1945. július 1. és 1946. december 1. között a parlamenti őrség helyettes parancsnoka. Később a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott, ahol többek között a Honvéd c. lap kiadója volt. 1948. december 1-jétől nyugállományba helyezték. 1958-ban honvéddé fokozták le.

1991. március 15-ei hatállyal a köztársasági elnök posztumusz vezérőrnaggyá léptette elő.

(K. A.)

Művei

  • A volt Magyar Kir. Testőrség a német megszállás időszakában, 1944. március 19. – 1944. október 16. Bp., 1974.
  • A Magyar Kir. Testőrség 1920–1944. Bp., 1990.


Felhasznált irodalom

Bangha Ernő: A Magyar Kir. Testőrség. 1920– 1944. Bp., 1990. p. 261–264. – Gosztonyi Péter: A magyar honvédség a második világháborúban. Bp., 1995. p. 333., 337.

Szakirodalmi rövidítések