Két névösszeírás jelentette a kutatás gerincét, az 1720-as, illetve a kétezres évek végi összeírások. A XVIII. századi összeírás adóegységenként történt, így a többi ember itt nem szerepel. A szerző vizsgálja a névgyakoriságokat, a kereszt-, a család-, valamint a kettős nevek történetének ered a nyomába. A családnevek esetében gyakran a foglalkozás, illetve az adott helyiségből való származás érhető tetten, de fizikai megkülönböztető jelleg is névképző lehetett. A névadás hátterében vizsgálta a vallási motivációt – katolikus vagy protestáns környezet. Külön kitért a családnevek stabilizációjának problémáira, utalt a névváltoztatás hatósági engedélyezésének kialakulására.

A nevek elterjedtségét térképek sorával szemléltette, vizsgálta a vándorlás, a lakóhelyelhagyás nyomait egy adott terület névjegyzékében. Utalt a források hézagosságára, a történelem viharában való estleges megsemmisülésére, az összeírás tapasztalható megbízhatatlanságára. Egy név számtalan változatban fordult elő, ez magyarázható kiejtésbeli különbségekkel, hallás utáni lejegyzésekkel. Figyelt a környező szláv nyelvek és a magyar nevek kölcsönhatásainak lehetőségeire.

Maga a mű nem könnyű olvasmány, elmélyült tanulmányozást tesz szükségessé, s bár sokan foglalkoztak a nyelvészeti problémák témáinak, a nevek világának kutatásaival, és ezek könyvekben történő kiadásával, Dr. Vörös Ferenc kötete – véleményem szerint – alapműnek számít, megkerülhetetlen mindazok számára, akik a témából esetleg diákköri pályázatot nyújtanak be, vagy szakdolgozatot írnak, netán tudományos fokozat elnyerési céljából használják fel a könyv adatainak megállapításait.

Megtekintés az Online Katalógusban