1032
Totth Benedek: Holtverseny
F. Sipos Bea ajánlata
Luxusautó száguld az éjszakában, benne öt fiatallal: négy srác, egy lány – céltalanul, szórakozást, balhét keresve. Az első oldalak feszültségéből sejthető, a baj sem jár messze tőlük, sőt, mihamar bekövetkezik. A következmények nélkül maradó cserbenhagyásos gázolást újabb és újabb balhék követik, a szereplők egyre mélyebbre süllyednek az érték, erkölcs és cél nélküli világukban.
A jelenetek filmszerűen peregnek, időnként összemosódva álomképekkel, és bármennyire is durva a nyelvi megfogalmazás, sokkolóak a jelenetek, az olvasó gyomorszorítva szalad előre a történetben, remélve egy csöppnyi reménysugarat vagy feloldozást. S bár a végkifejlet valamelyest pontot tesz a cselekmény végére, a történetet narrátorként mesélő főszereplő megmenekül, érezhetjük, nincs – nem lehet – megnyugtató megoldás.
A regény szereplői tizenéves fiatalok, az élsportolók – úszók, vízilabdázók – világából; a környezet valamely vidéki nagyvárost idézi fel; a felnőttek megjelennek, de nem válnak meghatározó figurákká – érezhetőek a szándékos túlzások, torzítások, néha karikatúraszerűen eltúlzott jelenetek. Bár tudhatjuk, nem ez az általános, minden fiatalra jellemző életforma a kamaszkorban, de érezhetjük a regényből a felkiáltást, az elkallódás, a felelősség nélküli tinédzserkor óriási veszélyét is! Minden ízében 21. századi kamaszregényt tartunk a kezünkben, romantikus sallangoktól, happyendtől abszolút mentesen, hitelesen megírt nyelven közvetítve.
Totth Benedek számos amerikai és angol regény fordítójaként (Cormac McCarthy, Suzanne Collins) 2014-ben jelentette meg első saját regényét, amely hallatlanul erős szövegként azonnal ismertté tette íróját – s amellyel 2015-ben el is nyerte a legjobb első prózakötetes szerzőnek járó Margó-díjat.
2018.05.15
