676
Rendezvény beszámoló: Győri legendák nyomában
Orbánné dr. Horváth Márta előadása Marcalvárosban

Május 10-én kora délután a Marcalvárosi Fiókkönyvtárban Orbánné Dr. Horváth Márta helytörténész segítségével eredtünk győri legendák nyomába egy vetítettképes előadás keretében. Javarészt középkori történelmi eseményekhez kapcsolódó érdekességekkel ismerkedtünk meg: a közismertebb Frigyládához és a győri vár történetéhez szorosan kapcsolódó legendákon kívül olyanok is terítékre kerültek, melyek talán kevésbé élnek a szélesebb közösségi tudatban.

A történelemmel, politikával kapcsolatos események értelmezésében (véleményem szerint) él egy összeesküvés vonal, nem véletlen tehát, hogy Luxemburgi Erzsébetnek, V. László szülőanyjának váratlan korai győri halála remek tápot adott eme gondolkodásmód híveinek. Az előadás elkülönítette az adatokkal alátámasztott históriai tényeket a hozzá fűződő hiedelmektől. Számos történelmi személyiség került homloktérbe: I. (Szent) László, Zrínyi Miklós, IV. Károly, Szulejmán, Szinán pasa.

Zrínyi Miklós fejét ládába téve küldték el az oszmánok a győri várba, mintegy figyelmeztetésül, hogy így jár mindenki, aki ellenáll. A győriek visszaküldték, ezt hozták aztán összefüggésbe a várost pusztító tűzvésszel, úgymond az ellenség „török ajándékát” nem ajánlatos visszautasítani – a „rossz szomszédság, török átok” szólásunk ehhez kapcsolódhat.

Szent László királyunkat a természeti csapások elleni védnöknek tartották, éppen László napján rengett a föld városunkban. Magyarország patrónája is szerepet kapott a győri hiedelemvilágban, egy – úgymond – látomás ihlette a Hab Mária-szobrot.

A hálaadó emlékművek mellett sajátos szerepet kaptak az úgynevezett „büntetésszobrok”. Mivel a legendák eredete folklorisztikus, ezért – mint a nép ajkán születettek – több variánsban is fennmaradtak.

A történészek álláspontja, hogy különbséget kell tenni a históriával kompetens, a hiteles művekből származó ismeretek, vagyis a „ténylegesen megtörténtek” és a „mesék” között. Véleményem szerint azonban a legendák is részesei kultúrkincsünknek, s ezért nem kell a „fürdővízzel a gyereket is kiönteni”; a hagyományt a maga helyén kell kezelni, a szűkebb pátriánkhoz kapcsolódó legendák közös kulturális élményegyüttesét képezik a helyi társadalomnak, és a maguk különös kulturális szálaival mélyítik el a lokálpatriotizmust.

Csiszár Antal