Április 18-án a Kisfaludy Károly Könyvtár második emeleti rendezvénytermében folytatódott az Életünk utcái, terei… előadássorozata: a mostani alkalommal Kottmayer Tibor műemléki szakmérnök tartott beszámolót Szentadalbert visszanéz – Nádorváros szakrális építményei címmel.

A képekkel, ábrákkal, személyes élményekkel dúsított előadáson Nádorváros történeti múltjában barangolva sor került az egykori települések, Szent Adalbert falva, Királyföldje, Szent Benedek falva megemlítésére is. Nádorváros földrajzi behatárolása egyébként bizonytalan. A város többi részétől az időközben kiépített vasút szakította el. Két fontos útvonal volt meghatározó: a Kálvária és a Hosszú utca (ma Bartók Béla út és Szent Imre út). Előbbin épült fel a korábban Szent Imre nevét viselő iskola, melyben kápolna kapott helyet. A Hosszú utca szakrális építménye a Szent Imre templom, amely őskeresztény jellegzetességeket is hordoz (Ravennában van hasonló, jellemzője a keletelt kéthajós szerkezet).

Az előadó kiemelte a medalion sorozatot, mely alapvető erényeket szimbolizál, üzenete a mai napig sem veszítette el aktualitását. A templom őskeresztény építkezési szerkezetére utal a Campanile (harangtorony) megléte. Díszítési rendszere is koncepcionális: például a falfelületeken látható élet-halál szembeállítása. Madonna ábrázolása az úgynevezett „munkás Madonna” típus. A templom előtt Szent Imre szobra áll. A várost Szent Adalberthez is fűzi történelmi kapcsolat, betekintést nyertünk a szentábrázolás ikonográfiájába is. Adalbert keresztelte Vajkot Istvánná. Az előadó a nádorvárosi egyházi létesítmények elhelyezését egy szakrális térben strukturáltnak tartja.

Az előadás második részében Kottmayer Tibor a Kálváriák kiépítéséről beszélt, amely a Jezsuita Társaság nevéhez fűződik. Az ezerhétszázas évek második évtizedében készült el hét stáció. (Egy pápai rendelet értelmében a teljes, tizenkét stációs felállítás csak Jeruzsálemben lehetséges.) Az első hat stáció a Jézussal szemben elkövetett bűnöket sorolja fel. Végpontjuk az egykori Szent Adalbert templomhoz vezet. A Kálvária-dombon felállított feszület mutatja a „végállomást”. A történelmi szakrális emlék gondozása elmarad attól, amit megérdemelne, az elterelő út építése is kedvezőtlenül hatott rá.

A hallgatóság köréből számos kérdés, kiegészítés hangzott el, az előadás egy bizonyos szakaszon közönség-előadó, előadó-közönség interaktív gondolatcseréjére váltott. Jó volt látni, hogy kiemelkedő hallgatói aktivitás, érdeklődés jellemezte a rendezvényt.

Csiszár Antal