A cselekmény hátterét az oszmán-török hódoltság kora, pontosabban annak utolsó időszaka, a XVII. század vége jelenti, amikor véres harcok indulnak el, és ezek végül a török kiűzéséhez vezetnek. Az olvasó azonban hamar ráérez arra, hogy a történelmi események csak a hátterét jelentik az alkotásnak, és a fő cél – a hagyományos történelmi regényekkel ellentétben – nem a korszak megjelenítése.

A rejtélyek és a titokzatosság könyve is, hiszen semmi nem az, aminek elsőre látszik, beleértve ebbe rögtön a könyv címét is, mivel a dzsigerdilen szó valójában nem a szív gyönyörűségét jelenti – amit az alcím sugall –, hanem Párkány várának török elnevezése, jelentése pedig májat átdöfő. A regényben azonban az élet értelmének, a boldogságnak a szimbólumává válik, amiért harcolni kell, és amiért egyáltalán élni érdemes. Számos alakban bukkan fel – lehet egy ország, egy város, drágakő, vagy nő –, elérhetetlen, és ha mégis megvan, akkor utána gyorsan illan el, gyógyíthatatlan sebet okozva.

Négy gyermekkori barát a szépséges Annában találja meg boldogságának egyetlen lehetséges tárgyát, akit azonban csak egyikük, a mesélő Rák Móric érhet el, hogy aztán nem sokkal később örökre el is veszítse. Ez a keresés, megtalálás és végül az elvesztés alkotja a regény cselekményének legfőbb szálát. A történet a „törökbérenc” Szilveszter temetésével indul, és a regény végére ugyanide érkezünk vissza főhősünkkel, aki befutja pályáját, mivel életcéljának, egyetlen szerelmének elvesztése után az ő élete is lezárul.

A Dzsigerdilen mint posztmodern regény tele van irodalmi utalásokkal, más művekből vett betoldásokkal, átírásokkal. (Példaként néhány: Gárdonyi Géza: Egri csillagok, Fekete István: A koppányi aga testamentuma, Jókai Mór a korszakhoz kapcsolódó történelmi regényei, a Parasztbiblia, az Ómagyar Mária Siralom, Petőfi Sándor és József Attila gyerekversei, Madách és Karinthy művek bukkannak fel.) Mindezek egymásra hatásuk révén átértelmezik, kiszélesítik a mű jelentéstartalmát. A tragikum mellett a humor, az irónia, a paródia, a szatíra is megjelenik. A bonyolult szerkezetű, sokféle és sokszor egymással látszólag nem harmonizáló elemeket Háy János sajátos és nagyon szép nyelvi világa szervezi egységbe.

Talán mindebből érzékelhető, hogy a felszínen egyszerűnek látszó cselekmény egy komplex, sokféleképpen értelmezhető, titkokat rejtő és feltáró világot takar, ami az olvasótól megköveteli az odafigyelést, és akár az újraolvasást is.

Megtekintés az online katalógusban