Az ember a civilizáció hajnala óta szeretné megérteni és irányítani a világegyetemet. A kezdetektől az a vágy sarkallta, hajtotta és csábította, hogy megszelídítse a láthatatlan és varázslatos erőket. Az emberben mindig megvolt az a belső késztetés, hogy a mítoszokon és a legendákon, a festészeten és az építészeten, valamint a hitrendszereken keresztül kifejezze alapvető tapasztalásait. A világ bármely szegletéből származó kultúrákban és minden korban használtak szimbólumokat ezeknek az élményeknek a kifejezésére egy mindent átlényegítő univerzális nyelven.

Sarah Bartlett rendkívül szép kiállítású, kronológiailag rendezett, különleges értékű világértelmező útmutató maradandó élményt nyújtva mutatja be 100 gondosan összeválogatott misztikus tárgy, jelkép és motívum eredetét, jelentését és célját, amelyek eligazító jellegű betekintést adnak az univerzum titkaiba, és rávilágítanak arra, hogy egyes kultúrák hogyan tekintettek rájuk a történelem során.

A 100 szimbólum az univerzum titkairól kötete a következő négy – arányos terjedelmű – fejezetre oszlik: A természeti világ; Az isteni világ; Jelek és jelrendszerek; A misztikus világ. Röviden tekintsük át őket egyenként, majd felsorolásszerűen tallózzunk a gazdag példaanyagból!

Az első fejezet a természeti világ rejtélyein vezet keresztül. A civilizációk kezdete óta az emberek nemcsak a beszéden keresztül fejlesztették a kommunikációjukat, hanem olyan korai rajzokkal és képi ábrázolásokkal is, amelyeket barlangokban, ill. a táj képében láthatunk ma is. A természet archetipikus szimbólumai ma is ott élnek kollektív tudattalanunkban. (Beavató válogatás a fejezet anyagából: Vénusz-festmény, szivárványkígyó, szfinx, szkarabeusz, galamb, lótuszvirág, szivárvány, főnix, sárkány, pillangó, Halley-üstökös, fallosz, Nazca-vonalak, koponya, totemoszlop.)

A második fejezet az istenek világába kalauzol el bennünket, ahol az istenek örökül hagyott díszítő motívumait és a halandókhoz való viszonyát ismerhetjük meg. Ahogy a civilizációkban kialakult a vallásos hit, úgy sokasodtak az istenek, akik aztán a kultúrák között is cserélődtek. Az istenekre és istennőkre egyre több hárult a társadalmi igények szerint. Idővel az emberek megértették, hogy az isteni világot manipulálva képesek a maguk hasznára alakítani az anyagi világot, és még az isteneknél is nagyobb hatalomra tehetnek szert. (Beavató válogatás a fejezet anyagából: holdsarló, mindent látó szem, a nap szekere, herma, frigyláda, sorstábla, a végzet lándzsája, glória, ganésa, az élet fája, az ördög szobra.)

A harmadik fejezet jelekkel és jelrendszerekkel foglalkozik. Amint az istenek panteonjai egyetlen Istenné olvadtak össze, az ősi archetipikus motívumok új köntösben jelentek meg. A természetben előforduló mintákban már nemcsak isteni, hanem az emberiséggel kapcsolatos kérdések nyitját is látták. Új szimbólumrendszerek kerültek be a festészetbe, a zenébe, az irodalomba és a személyes spirituális keresésbe. (Beavató válogatás a fejezet anyagából: Ji csing, szvasztika, ékírás, jin és jang, hieroglifák, aranymetszés, sator-négyzet, zérus, kártyajáték, életkerék, az élet virága, csakrák, mandala, Fibonacci-számsor, rózsakereszt.)

A negyedik fejezet a misztikus világ szimbolikus nyelvezetét vizsgálja. A misztikus világ az emberiség azon kísérleteit öleli fel, amelyek révén megpróbálta megérteni az isteni világot. Az ősidőkben mágikus szimbólumok alakultak ki az istenek vagy szellemek megidézésére. A civilizációk fejlődésével azonban ezeket a jelképeket a természetfeletti és a természeti világok befolyásolására is bevetették. Ez az igen gazdag szimbolika általában titokba burkolózott. A titkos tudás praktikái egyébként minden korban jelentős ellentmondásokat és elragadtatást okoztak. (Beavató válogatás a fejezet anyagából: sámán, labirintus, jóslócsontok, szemmel verés, Mária Magdolna, dakini, point zero, asztrolábium, zodiákus, tarot, szabadkőműves tabló, loa.)

Ez a gyönyörködtető kötet olyan titokzatos kincseket mutat be, amelyek segítenek megérteni a régi civilizációk hitvilágát és rituáléit. Az átfogó gyűjteményből kiderül, hogyan fejthetők meg a vallás, az asztrológia, a művészetek és az irodalom területén megjelenő jelek és szimbólumok, és feltárulnak a különböző misztikus műtárgyak titkos jelentései. Minden egyes kis kétoldalas mini esszé művelődéstörténeti remekmű, igazán impozáns illusztrációs anyaggal.

Minden fejezetben találhatók erős vizualitású, katalógusszerű felsorolások (összesen 15), amelyekben a pszichológiai asztrológus szerző tizenkettesével csoportosította és értelmezte egy-egy kultúra fontosabb jeleit vagy szimbólumait – származzanak akár a természeti, az isteni, a matematikai vagy a misztikus világból – leírásukkal és jelentésükkel együtt. A jelzett különleges csoportok a következők: kígyók, ókori egyiptomi szimbólumok, madarak, virágok, mitológiai szörnyetegek, maja istenségek, indián állatszellemek; mezopotámiai, görög és hindu istenségek; keresztek; állatövi jegyek, oltalmazó amulettek, ősi alkímiai szimbólumok, tarot-kártyák.

A lebilincselő kötetet, mely minden e téma iránt érdeklődő olvasónak szinte kötelező olvasmány, név- és tárgymutató, ill. képjegyzék zárja. Én William Butler Yeats sejtelmesen célirányos gondolatával zárom ajánlómat: „A spirituális láng körül átsejlő lámpabúraként valóban a szimbólum az egyetlen lehetséges kifejeződése a láthatatlan lényegnek…”.

Megtekintés az online katalógusban