Mind a négy karaktert saját narrációja alapján ismerhetjük meg, mely során valamelyest fény is derül indíttatásaikra: a kegyvesztett műsorvezető egy 15 éves lány megrontása miatt cipelte fel magát a tetőre, pontosabban inkább a média folytonos megalázásai miatt, és mert sosem térhet vissza a celebek ünnepelt életének légkörébe. Maureen életének egyetlen értelme fogyatékos nagyfiának ápolása, amúgy magányosan bolyong a céltalanság labirintusában. Jess-t nővérének eltűnése mardossa, a sármos pizzafutárról pedig valójában sosem derül ki, hogy miért is szándékozott véget vetni életének, csak az, hogy mániás depressziós, akinek sosem sikerült valós sikereket elérnie egykori grunge zenekarával...

A Nick Hornby regényéből készült film (forgatókönyvíró Jack Thorne, rendező Pascal Chaumeil) rendkívül rossz kritikákat kapott, ami nem véletlen, hiszen az író regényeinek legfőbb vonzereje a stílusa és az, hogy az élet hétköznapi (ezért mindannyiunkhoz közel álló) dolgaival és problémáival foglalkozik – márpedig ezeket az erényeket elég nehéz a filmvásznon megjeleníteni. Marad tehát maga a sztori, ami önmagában is megérdemel egy esélyt, ezért azoknak, akik nem olvasták még az eredeti regényt, javaslom, hogy nézzék meg a filmet. Nem ez a legjobb Hornby-adaptáció, de abszolút nézhető, és még mondanivalója is van. Ha nem várunk Oscar-díjas alkotást, értelmesen és jól szórakozhatunk egy filmmel, amin utána még el is lehet gondolkodni.

Megtekintés az Online Katalógusban