2522
Bogár Erika: Végtelen mezők vándora
Tolnai Gáborné ajánlata
Bogár Erika novelláskötete, a Végtelen mezők vándora a sokatmondó Történetek, mesék – időn-téren innen és túlról alcímet viseli, hiszen a 8 elbeszélés a jelenben, a múltban, a jövőben, egy más világban vagy ezek kombinációjában játszódik. A teljesen különböző művek közös vonása az érzelemközpontúság, ill. az a tény, hogy mindegyikben történik egy fontos dolog, amely örökre megváltoztatja a főhős életét, gondolkodásmódját vagy hitét – egyetlen kivételtől eltekintve.
Az események, melyek a változásokat okozzák, néha végzetszerűek (Magdaléna, Magányba varrva, A hiúz, Végtelen mezők vándora), néha viszont gyarlóság vagy gonoszság eredményei (Csak a fák…, Akinél a hatalom, Tündérszárnyakon, Vendég a faluban). Az ebből fakadó változás minden esetben igen komoly: a megértés. Magdaléna szeme felnyílik, meglátja az álca mögött a valóságot; Eszter megérti, hogy a család fontosabb a pillanatnyi boldogságnál; Hajnal rádöbben, hogy a hatalom gyakorlatilag mindenható; Zille rájön, hogy a szerelem többet ér még a tündérszárnynál is; Szandra felismeri, hogy olyasmit is elveszthetünk, ami sosem volt a miénk; Gyöngy megtapasztalja, hogy emberi gyarlóság nem győzheti le az igaz szerelmet; Lilla megtudja, hogy az őszinte érzéseknek még a halál sem vet véget; a párductestű fiatal lány pedig azzal szembesül, hogy a boldogság egyetlen pillanat alatt füstbe mehet. A Csak a fák… című novella főszereplője, Eszter az egyetlen, akinek megadatik a valós döntés lehetősége, és ő nem enged a változásnak. Elgondolkodtató…
Igen, minden főhős nő: intelligens és tudatos, esendő és okos, naiv és gyermeki, kacér és játékos, különc és hagyománytisztelő, egyenes és magabiztos, nyitott és természetes, szabadgondolkodó és hívő – nyolc nagyon eltérő hölgy különböző időkből és terekből, akik megmutatják, hogy bár az ember az idők folyamán nagyon kevés változásra volt képes, az alapvető értékek mindig fennmaradtak, és fenn is fognak maradni.
A nyolc elbeszélés közül a legjobban megírt a Magdaléna: igazi novella, feszes szerkezetbe tömörítve egy regényre való tartalmat. A leghétköznapibb, s ezáltal az olvasóhoz a legközelebb álló a Csak a fák…, a legdrámaibb és legszélsőségesebb az Akinél a hatalom, a legmeseszerűbb és ezáltal a legdidaktikusabb a Tündérszárnyakon, a legeredetibb és legérdekesebb a Magányba varrva, a legkevésbé eredeti, s ezáltal a legkiszámíthatóbb a Vendég a faluban, a legkülönösebb és legspirituálisabb A hiúz, és a legtömörebb a címadó Végtelen mezők vándora.
Szeretném hangsúlyozni, hogy nem női könyvről van szó. Szó sincs csöpögésről, zsebkendőről, szentimentalizmusról. Nyolc emberi sors, melyen keresztül kirajzolódik egy szomorkás, fanyar, realista, de még véletlenül sem cinikus, sőt a reményt mindvégig magában hordozó életszemlélet, mely bölcsességet, széles látókört, tapasztalatot, érzékenységet és nyitottságot sugall az olvasónak. Mindössze 90 oldal, kár lenne kihagyni.
2017.09.26
