Azt hiszem, a dolog lényege nem ebben áll. Lehetett volna Ganésa gyémánt elefántja, egy arany holdsarló vagy bármi más. A lényeg, hogy ebből indul ki Allen új filmjének központi bonyodalma – a hipnotizálás következtében CW Briggs (maga Woody) egy ékszertolvaj után kezd nyomozni, aki nem más, mint saját maga. A bevezetőben említett Konstantinápoly és Madagaszkár a két kulcsszó, amely hipnotikus állapotba taszítja Briggset és kolléganőjét, hogy megszerezzék az ékszereket Voltan Polgarnak, a hipnotizőrnek.

Allen a régi, már ami a történetet és a humort illeti. Azt ugyanis nem lehet nem észrevenni, hogy a New York-i rendező gyérülő hajába egyre és egyre több ősz szál keveredik. Ám rengeteg dologra mondjuk, hogy minél korosabb, annál jobb, miért ne lehetne ez így Woody Allennel is? A cselekmény jópofa, ha nem is megdöbbentően, de fordulatos, s mint minden Allen-filmben, a dinamizmust itt is az egyes szituációk összefűzése szolgáltatja. Woody Chaplin-módjára csetlik-botlik a vásznon (talán nem véletlenül, még egy utalást is tesz például Hitlerre, ami szintén összeköthető vele), s az egész Jade Skorpió emlékeztet egy némafilmre. Allen erőteljes testjátéka (gesztikulációi) illik ebbe a matt színekkel festett krimi-vígjátékba.

Mint minden Woody Allen-film, a Jade Skorpió is óriási teret nyújt a savanyú humornak. A verbális poénok forrása pedig a Briggs és Betty Ann Fitzgerald (a remek Helen Hunt) közötti ellenszenvből táplálkozik. Igazi ironikus gyöngyszemek gördülnek a fülünkbe, mint például:
- Azt álmodtam, hogy te és én egymáséi lettünk.
- Fura, nem hallottam velőtrázó sikolyt…
Aztán: - Elég nagy a rendetlenség, de ha tudom, hogy jön, még nagyobbat csinálok!
Vagy amikor Woody az elrabolt ékszerekkel a kezében áll a szoba közepén, mellette a tátott szájú Betty Ann-nel, így szól hozzá: - Most mivel vádol?
A legkedvesebb, legegyügyübb poén így hangzik (hosszú másodpercekig röhögtem rajta):
- Van rá tanúja?
- Igen, én!
- És a szemének hisz, nem nekem?
Ebben olyannyira benne van a Woody Allen-i humor minden bája, hogy szinte már nem is találjuk abszurdnak a kérdést.

Sokan nem szeretik Woody Allent. Pedig olyan egyedi stílusjegyeket hordoznak filmjei, melyekkel csak kevesen rendelkeznek. Ez teszi fokozottan élvezhetővé A Jade Skorpió átkát is – visszaadja a 40-es évek hangulatát, viszonyrendszerét és humorát az alleni analízis (vagy mélylélektan) eszközét felhasználva. Szép, nosztalgikus alkotás a sziporkázó Woody Allennel. „Nagy esélye van rá, hogy az idők végezetéig hamu lesz!” Nos, ha Woody Allen így folytatja, nagy esélye van rá, hogy az idők végezetéig zseni lesz.

Megtekintés az Online Katalógusban